Az ökobőr, vagy teljes nevén az ökológiai bőr, egy újkori perspektíva, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy gyártásával kevesebb kárt okozzon a már amúgy is gyengélkedő Föld atmoszférájára, illetve, hogy felváltsa az állati bőr alkalmazását.

De vajon miért is akarjuk lecserélni az állati bőrt? Hiszen évezredek óta, az emberiség egyfajta újrahasznosításként éli meg az állati bőr felhasználását: az elhullt vagy elejtett állat kincset érő bőrét feldolgozzuk, hogy melegítsen, hogy védjen, és természetesen az utóbbi évszázadokban, hogy divatoljunk... Csakhogy kevesen tudják, hogy ahhoz, hogy az állati bőrt táskaként, vagy akár bútorkárpitként használhassuk, a bőrt nagyon komoly vegyi tisztításnak/tartósításnak kell alávetni.

A középkorban, (amikor másképp álltak a kellemetlen szagokhoz, mint napjainkban), még akkoriban is rendkívül büdösnek számított a bőr cserzése, azaz kémiai kezelése, amit abban az időben vizeletben és állati ürülékben való áztatással oldottak meg. Ha ugyanis nem vetjük alá az állati bőrt ennek a kémiai kezelésnek, akkor egész egyszerűen a bőr rövid időn belül szétmállik…

Manapság már nem áztatjuk pisiben a bőrt, ellenben olyan kémiai anyagokat használnak a cserzésre (pl. króm), amik mérgezően hatnak a környezetünkre. Az EU szabályozása például nem is teszi lehetővé, hogy ilyen anyagok felhasználásával lehessen a bőrt megmunkálni (vagy csak rendkívül költséges szabályozás mellett), így a cserzés ma már a 3. világ országaiban történik. Ezekben az országokban azonban, mivel a vegyi hulladék feldolgozása nem szabályozott, ezek a mérgező anyagok bekerülnek a folyókba, ezáltal a halakba, s így el is érkeztünk ahhoz, hogy jelen vannak az egész világ táplálkozási láncában.

Emellett, az állati bőr mellőzése etikai és környezetvédelmi szempontból is aktuális: ma már állatvédő szervezetek sorai szólalnak fel a bőréért tartott állatok körülményei ellen, s az ellen, hogy ez a fajta állattartás és bőrfeldolgozás mekkora terheket ró a Földre. A jelenség tehát, hogy megfelelő alternatívát találjunk az állati bőr helyett, igencsak aktuális.

És természetesen az erre irányuló kísérletezések már évek óta tartanak, az utóbbi években egyre nagyobb sikerrel. Persze ezalatt nem a PVC műbőrt értem, ami műanyag palackba kárpitozta a kanapét, vagy a kabátnak álcázott PET zacskókat… Szerencsére, ma már a tudomány előrébb tart, s ennek köszönhetjük az ökológiai bőrt, ami nem más, mint egy 100% pamut felületre felvitt poliuretán (PUR vagy PU) fólia. Mivel az eljárás során a pamut nem sérül, az ökobőr ennek köszönheti rugalmasságát. Továbbá, az ökológiai bőrön átjut a levegő, tehát „lélegző” anyagról beszélünk, így nem deformálódik, és nagyon jól viseli a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokat (még -30°-on is puha marad). Tapintása, viselkedése tehát nagyon hasonlatos a valódi bőrhöz, jobb kopásállósággal és változatosabb megjelenéssel, hiszen könnyebben megmunkálható, színezhető, dekorálható.  

Környezet- és állatvédelmi szempontból az ökobőr bizonyos területeken, mint a bútorgyártás vagy a divatkiegészítők, egy kevésbé költséges és környezetünk számára megterhelő, de a jövőbeni elvárásokat tekintve átmeneti megoldást nyújthat csak. Nem mehetünk el ugyanis amellett, hogy mind a természetes bőrnek (melyet vegyi folyamatok során dolgozunk fel), vagy a műbőröknek, (melyeket kőolaj származékokból állítunk elő), hatalmas negatív környezeti hatásuk van, mind az előállításuk, mind a természetben való lebomlási idejüket tekintve. Így egyre nagyobb teret hódítanak az olyan újító eljárások, melyek zöldségek vagy gyümölcsök rostjaiból próbálnak meg természetes „bőrt” előállítani, kevés víz felhasználásával. Ez az ún. vegán bőr. Készül már bőr ananász levelekből (Pinatex), almából (Apple Girl) vagy gombából (MuSkin). Ezeknek az anyagoknak a felhasználása, dekorálása még erősen korlátozott, de mivel a divat világa is bekapcsolódott a fejlesztésekbe, bízunk benne, hogy pár éven belül a dekorációs és ajándék kategóriáink is büszkélkedhetnek vegán „bőr”-ből készült termékekkel.